„Idén nem volt miért szigorúnak lenni”

 Sas tanár úr a Ki mit tud?-ról

Az Eötvös napok péntekjén, este került megrendezésre a Ki mit tud?, az E5vös napok elmaradhatatlan rendezvénye, ahol az E5vös diákok megmutathatják tehetségüket. A fellépő diákjainkra szokás szerint rengeteg néző tekintete szegeződött - élőben és a vetítőteremben egyaránt. A tapasztalatokról a tanár zsűri tagját, Sas Tamás tanár urat kérdeztük.

Csapjunk is a közepébe: hogyan értékelné a Tanár úr az idei Ki mit tud-ot?
Jobb volt, mint az eddigiek?

Azt gondolom, hogy a Ki mit tud?  figyelmet keltő rendezvény, jó, hogy a kultúra az érdeklődés középpontjába képes kerülni. Az idei KMT-ot rendkívül mozgalmasnak, színesnek és magas színvonalúnak éreztem. Azok a tipikus hibák, amik általában elő szoktak jönni az iskolai Ki mit tud?-okon, alig jelentkeztek, minden produkció színpadképes volt. A fellépők nagy részét már többedszerre látom, így lehetőségem volt megfigyelni a fejlődésüket: nem csak kiálltak a közönség elé, vicceskedtek vagy polgárpukkasztottak, hanem két dologban is javultak: egyik a hangszeres tudás, a másik pedig - amihez talán jobban értek - az énektechnikájuk. Ez azt jelenti, hogy rendben voltak a levegővételek, sokan nem pusztán kiálltak és elrebegtek egy dalt, hihetetlen technikai nehézségekkel küszködve, hanem egy olyan produkcióval álltak színpadra, amellyel mondanivalójuk volt, és az este folyamán többen is képesek voltak megérinteni a közönséget. Másik észrevételem, hogy sokkal kevesebb fellépőt jellemzett az a tipikus hiba, hogy olyan műveket választottak, amelyek csak álmaik, vágyaik tárgyai, de messze meghaladták a képességeiket.  Nem szuperprodukciókat adtak elő, melyek elérhetetlen messzeségben vannak tőlük, hanem érettebben döntöttek. Ezt úgy értem, hogy idén inkább tisztában voltak azzal, hol is tartanak a rögös előadói pályán, mint az előző évekből emlékszem. Persze ez jót tett az előadás minőségének is.  Úgy éreztem, hogy ízlés dolgában is jobban helyén volt minden, mint az előző években, de hát ez nagyon szubjektív. A táncos produkciókon is érződött a profizmus és az alapos felkészülés. Csak az E5vösben van ilyen, hogy ha valaki már tud táncolni, akkor nem csak azt várjuk el,  hogy lépjen pontosan, fegyelmezetten, hogy kiálljon, hanem azt is, hogy valami felejthetetlent nyújtson.

Megosztotta a diákságot a multimédiás terem és a fizetős jegyek bevezetése.Mi a Tanár úr véleménye az újításokról? 

Szívem szerint, ha meg lehetne oldani, hogy ne legyen fizetős és multimédiás, akkor jó lenne, ha mindenki élőben élvezhetné. Elvégre ennek a rendezvénynek kultúraközvetítő szerepe van, ami úgy gondolom, az iskolának dolga. Nem tudom, hogy annak, aki mindezt csak egy teremben élvezte, mi jött le a hangulatból. Azt viszont látni kell, hogy volt olyan Ki mit tud, ahol a csilláron lógtak, és ez nagyon nem biztonságos. Talán meg lehetne rendezni a tornacsarnokban, de az egy más miliő. Azt hiszem a fizetősség engem is zavar egy kicsit, még ha az összeg jelképes is, és tudom, hogy ma mindenért fizetni kell.

A Tanár úr szigorú zsűritagnak tartotta magát?

Szigorúnak tartottam magam a véleményem megformálásában, de a pontok tekintetében nem. Az utóbbit ugyanis nem tartom olyan fontosnak. Becsülendő, hogy vannak diákok, akik ennyit készültek, és annak igazán örülök, ha segíteni tudok a kritikámmal. Többen is odajöttek hozzám a rossz szokásom szerint nem túl rövid értékelésem után  külön is, és kikérték a véleményemet, tanácsaimat, ami nagyon jól esett. Azt gondolom, hogy aki kiáll egy színpadra, annak egy tanácsokkal teli kritikát el kell viselnie. Azonban az igazság az, hogy idén szinte nem volt miért szigorúnak lenni.

A Tanár úr is E5vös diák volt, emellett jól tudjuk, hogy nem áll öntől távol a zenélés. Adja magát a kérdés: indult annak idején Ki mit tud-on?

Igen! Volt egy kis együttesünk, három gitáros-énekes, osztálytársak voltunk.  Az egyik évben kijutottunk az országos soproni diáknapokra is, ami nagy szó volt akkoriban, számos selejtezőn kellett továbbjutni. Hatalmas élmény volt! A szerelmem a zene iránt azóta is töretlen.

Rostás András interjúja, 2013. november 12.