Kulka János sanzonestje- riport

„Az ilyenek a kitüntetett percek az életemben, amikor itt állhatok és énekelhetek másoknak.” 

Este hét óra. A díszteremben felállított széksorok között már csak néhány üres hely maradt. A fények lassan elhalványulnak. Az eddig hangosan zsibongó, nosztalgiázó, főként öregdiákokból álló közönség most lélegzetvisszafojtva figyeli a színpadon felállított széket. Még egyetlen pillanat és elkezdődik Kulka János sanzonestje az Eötvös József Gimnáziumban.

A ma már mindenki által jól ismert színész, Kulka János eredetileg bölcsész akart lenni, de egy furcsa véletlen folytán mégis a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kötött ki. De úgy látszik, nemcsak a színészkedésben, hanem az éneklésben is jeleskedik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy eddig már két lemeze is megjelent, ami a saját bevallása szerint még őt is meglepte. Hogy miért? Nos, ennek legfőbb oka talán az, hogy a még ifjú művészt a főiskolán eltiltották az énekléstől. Prózai színészként ugyan felvették, de azt tanácsolták neki, hogy mivel se hangja, se hallása nincs, jobb lenne, ha inkább hanyagolná a dolgot. Kulka János, ezen kissé megsértődve, azon nyomban énekórákra kezdett járni, aminek, mint kiderült, meg is lett az eredménye.

Az este a Párbeszéd című 1963-as magyar film betétdalával indult, majd Dés László külön az előadó számára írt szerzeményével, az Ez a hely című számmal folytatódott. A nem sokkal ezután, Zöldi Gergő fordításában felhangzó Leonard Cohen szám, a méltán híres Halleluja személyes kedvencem volt. Mint kiderült, a dal Geszti Margit hatására került rá a második lemezre. A színész őszintén bevallotta, hogy az ő biztatása nélkül soha nem lett volna elég bátorsága elénekelnie ezt a dalt.

Kulka János tizennégy éves volt, amikor egy este énekelni hallott egy olyan előadóművészt, aki mágikus hatással volt rá. Cseh Tamást a század legkülönösebb előadójának nevezte, és egyik legszebb dalát, a Fehér babákat el is énekelte.

A Százéves pályaudvar című számot a színész most egyedül énekelte, de elmesélte, korábban az a megtiszteltetés érte, hogy Koncz Zsuzsával adhatta elő duettben. A művésznő volt ugyanis gyermekkori nagy szerelme, akinek lemezeit órákon át hallgatta, amikor egyedül volt otthon. „Hogy miért szerettem ennyire… Talán azért, mert mindig olyan külföldinek látszott. Én meg elvágyódtam Szegedről.”

Az este folyamán Kulka János előadásában megszólalt még többek között a Ki férfi és ki nem című szám, illetve A régi szeretők dala és a Valahol Európában címadó slágere is. Egyszerűen fantasztikus volt látni, hogy mennyire szereti azt, amit csinál és hogyan teremt színházat egymaga a zenével. Az előadás végül A zene az kell című számmal zárult, szintén az 1948-ban bemutatott magyar filmből, a Valahol Európában-ból. A meghajlás után, a közönség percekig tapsolt.

Az est végén Moss László köszöntötte a művészt, és mindannyiunk szívéből szólt, amikor azt mondta Kulka Jánosnak: „Tudsz énekelni, tehát folytasd!”

A díszteremben eltöltött másfél óra után nehezünkre esett kilépni a gimnázium épületéből a hidegbe. Azt hiszem, Kulka Jánosnak sikerült mindnyájunkkal elfedtetnie, hogy milyen ronda őszi este is van odakint.

Tóth Boglárka 11/E