12 órás foci- első rész,

avagy felvezetés és hangulatkeltés

Idén is megrendezésre került az Eötvös napok szokásos záró eseménye, a sokak számára a magamutogatás fellegvárának tartott 12 órás foci, mely nevéhez híven 13 órás lett, köszönhetően az óraátállításnak. A plusz egy óra hatására több új program is szerepelt a 12 órás foci keretein belül a hagyományos lány és fiú kupán túl. Az egyik ilyen megmérettetés az ismét megszervezésre kerülő tanár-diák foci meccs volt. A teremben izguló nézők túlnyomó többségének nagy bánatára a tanári gárda szerezte meg a győzelmet, kihasználva légi fölényüket. Egy oldal bedobást követően hőn szeretett biológia tanárunk, Solymoss Miklós egy fejessel szüntette meg a rossz jegyekért visszavágásra vágyó diákok álmait, míg a tanárok kapuja bevehetetlen maradt, többek között a Piquét megszégyenítő Szász tanár úr technikájának, valamint a tavaly 2. helyezést elérő Szeiman tanár úr bravúrjainak köszönhetően.

Szintén újításnak számított a 7. és 8. osztályosok közti meccs, így végre a fiatalabb generáció is gond nélkül le tudta játszani saját meccseit. Mindemellett a megpróbáltatásokhoz nem kellett végzős osztályok ellen az esélytelenek nyugalmával küzdeniük, igaz erre nagyban rácáfol, hogy az idei kétérintő tornát a 7.B osztály csapata nyerte. Ráadásul a döntőben tanárral rendelkező párost utasítottak maguk mögé. A meccs vége gigászi csata után 2-1 lett a Barcelona fedőnevet viselő együttesnek, arról viszont nincs információnk, hogy sikerült pont ezt az eléggé megalázó a nevet választaniuk, de ennek ellenére a meccs igazán mennyei mederben folyt. A nap talán legnagyobb gólja is ezen a mérkőzésen esett, egy sarkazást követően.

Bár a lányok mérkőzései párhuzamosan futottak a férfi összecsapásokkal, rövid összefoglalónkban külön vetnénk a két kupáról számot. Idén 16 lány csapat nevezett, melyet 4 csoportra osztottak. Már az első meccsek során megvillantották tudásuk végtelenségét, de még a kieséses szakaszban is tudtak meghökkentő megoldásokat nyújtani. Külön a meccsekről nem is számolnék be, hisz úgysem tudom vissza adni azt a csodálatos atmoszférát és játékélményt, amit mind átélhettünk. A lányok sokféleképpen oszlottak csapatokba, voltak, akik egy osztályból indultak, voltak, akik egy évfolyamból, voltak teljesen vegyes csapatok és ott voltak a tábvez csajok is, akik meglepő módon a Nagynullban résztvevő táborvezető lányokból állt össze. 

 

Külön említést érdemel az a végzős osztály, melynek nebulói Star Wars, vagy legalábbis annak tűnő jelmezben küzdöttek az ellenfelekkel. Igen, a lányok gyakran kelthették azt a benyomást, mintha valami küzdősportágat játszanának. Gyakran az volt az embernek az érzése, mintha rögbit nézne, tekintve az állandó labda körüli küzdelmet. Mint darazsak a kaptár körül, zsongták be a labda közvetlen környezetét. Ezen felül persze meg kell említeni, hogy voltak tényleg szép megmozdulások is, mint például a későbbi győztes Noname csapatának egyes játékosai, akiket még Ronaldo is irigykedve nézhetett volna. A 2. helyet a cipőfűző csapata szerezte meg, akik vegyes csapatként indultak. A bronzérmet egyből két csapat is birtokba vehette, hisz az idő szűkében nem tudtak megküzdeni érte. Ez a Wendigo és a 10.b csapatának birtokába került.

Mielőtt rátérnénk a legnagyobb kérdésre, egy pár szó a szokásos párhuzamos programokról, melyek még színesebbé varázsolták az éjszakát (, a padlót meg néha vörösre, bár lehet azt más okozta).

Volt harcipuszi, roppant szellemes nevű padlás és pince megtekintés, de a legnagyobb népszerűségnek a táncpárbaj örvendett, ahol a részvevők különféle disco slágerekre mutathatták meg profi vagy annak hitt mozgáskultúrájukat.

A büfét ismét a 11.e osztály szervezte, a pár fős kiszolgáló csapat kitartóan próbálta életben tartani a kávéért egyre félholtabban sorban álló futballfanatikusokat.

Idén is 2 teremben lehetett filmeket nézni. A kettő közül az a vetítés lett népszerűbb, ahol a Magyarországon joggal ikonikussá vált páros remekműveit, Bud Spencer és Terence Hill filmjeit „adták”.