Gondolatok az oldalvonalról

December 4-én elkezdte amatőr kézilabda csapatunk idegenben menetelését az áhított Országos Bajnokság felé a Szily Kálmán Szakiskola ellen, tekintve, hogy a november 28-án rendezett meccset kénytelen volt ellenfelünk feladni. Az alábbi kis beszámolóban azt szeretnénk felidézni, hogy milyen érzés volt a pálya mellől szorítani a csapatunkért, milyen gondolatok foglalkoztattak minket, kavarogtak a fejünkben.
A képeket köszönjük Papik Rékának.

·         Pontosan a meccs kezdetre érkeztem meg (ami érthetetlen okokból tíz perccel korábbra csúszott), harmadmagammal, köztük hű társammal, az E5vös Négerek főszerkesztőjével, ezzel elérve, hogy ötször annyi vendégdrukker legyen, mint hazai (5 vs.1), hisz már a csapat médiafőnöke is élőben szurkolt.

·         A csarnok felkészületlenségét jelzi, hogy a vendégszektort nekünk kellett kialakítani egy,a radiátor alól kihúzott padból, valamint a büfé sem ütötte meg az ilyen osztályban elvárt szintet- konkrétan nem létezett.

·         Rendkívül "jól"kezdjük a mérkőzést. Az irányító akkora gólt lőtt az első támadásából, melyről egész életében álmodhatott.

·         Külön érdekesség a hazai játékosok felszerelése. Mint kiderült a kék-fehér hawaii fürdőruha különösen jól passzol a narancssárga pólóhoz és bizonyára rendkívül kényelmes.

·         Stadionjuk a miénknél is keskenyebb. Nehéz a szélről játszani. De mi megpróbáljuk- felemás sikerrel.

·         Körülbelül hat perc játék után először nálunk a vezetés. Németh Ábel Gergely Károly bejátszása után szemtelenül küldte a labdát a kapus szemei között a hálóba. 3-4.

·         Csapatunk magasabbnak és atletikusabbnak tűnik, ezt kezdjük kihasználni.

·         A meccs eddig három színről szól: zöld, narancssárga és citromsárga. A bíró kevesebb, mint a meccs negyede alatt négy sárgát osztott ki.

·         Azért nekünk is jó a mezünk. Személyes kedvencem a német válogatott trikó mellett a kapucnis pulcsi, a lényeg, hogy egyen mez van. Mindegyik a zöld árnyalataiban pompázik.

·         Megtörténik az első csere. Amatőr kosárlabda csapatunk sztárja, Koncsár Balázs jön le jól megérdemelt pihenőjére- György Patrik váltja. A jobb lövő kétgólos három lövésből.

·         Kezdünk fölényben játszani. Agresszív védekezést követően gyorsan tudunk gólokat szerezni. 4-0-ás futás nekünk. Hajrá srácok!

·         Míg Salánki a szabályokkal ismerkedik muszáj megemlítenünk az egyik legnagyobb különbséget a csapatok között. Edzőnk, Szász Péter szüntelen látja el tanítványait tanácsokkal, tippekkel. Együtt él a játékkal. Hevesen gesztikulálva magyarázza fiainak a végrehajtandó feladatokat, sokszor az activity szintjét is üti! Ez nem mondható el az ellenfél szakvezetőjéről, aki rezignáltan figyeli csapata vergődését.

·         A félidő meglepően gyorsan eljött. Mint a közönség megtudta ennek oka, hogy ebben a ligában a mérkőzések hossza 2x20 perc. Három góllal megyünk a szünetben, de a büfé hiányát újra át kell élnünk. Feeling: éhes.

·         A térfélcsere miatt a vendégszektornak is költöznie kellett- egy kisebb padra. Cserébe most már közelebbről láthatjuk kedvenc csapatunk támadó játékát és amúgy sem ültünk le.

·         Góllal kezdjük a 2. félidőt.

·         Az ellenfelünk is.

·         A bíróról inkább nem írunk semmi rosszat, még véletlenül elolvassa ezt a cikket. Mentségére szóljon, hogy egyedül kell fújnia.

·         De következetes lehetne.

·    Gergely Károly egyéni akcióval próbálkozott, de sajnos 3 ember gyűrűjében elveszítette a labdát. Aztán, mikor már elkezdtük volna temetni akkora gólt akasztott, hogy a labdát azóta keresik, majd biztatásunkra megölt valakit. Mi nem gondoltuk komolyan…

·         Újabb 2 halott. Ezúttal tőlünk is van sérült, Salánki Sanyi. Szerencsére mindketten felélednek, de az ellenfél irányítójának muszáj kimennie ápolásra, ezért a meccs is félbeszakadt. Mint kiderült a hazai csapat felkészületlen és az orvosi stábot és az edzőt is ugyanaz a személy alakította. A Szily sérült játékmestere kezdi elveszteni a fejét, kénytelen leszek pontosan idézni: Szopd le a f@szom, az összeset!

·         A játék újrakezdődik. Kapus csere a túloldalt. Gyorsan fel is avatjuk, keresztapa még lehet.

·         Borbíró a vendégszektor ultráit (minket) is bevon a játékba. Edzőnk ideges- már nekivetkőzött az üvöltözésnek.

·         A meccsen eddig két kiállítás volt, mindkettő tőlük. Ezeket a periódusokat 1-3-ra bukjuk...

·         Internacionális a meccs., a bíró timeoutot fújt.

·         Kezd szorossá válni a meccs, de nem aggódunk, mert nem látjuk az eredményt.

·         Ma sokan lemondanak a családalapítás örömeiről.

·         A csarnokban egyedül a bíró nem lepődött meg amikor a sípjába fújt. Időntúli szabaddobással zárunk, amely azonban a kapus kezéről a kapufára pattan, így elmarad az edző által ígért jutalom is. Vége a meccsnek.

 Hangos üvöltésünk közben kiderítettük, hogy nyertünk. A vége 22-20. Nem maradt más hátra, mint az

ünneplés az extázisban tomboló közönséggel. Szép volt fiúk! Szép volt fiúk! Szép volt fiúk! Szép... Ezzel
a sikerünkkel két meccs után két győzelemmel állunk és vezetjük csoportunkat (, mint ahogy amatőr
kosárlabda csapatunk is). A következő mérkőzést december 9-énrendezik a Trefort ellen. Történelmi
lesz a nap, mert a kézicsapat először játszik hazai pályán, a pokoli hangulatú katlanban, az E5vös
Sportarénában. Gyertek minél többen drukkolni, hogy ti is átélhessétek azt, amit ma én. Hajrá E5vös!