Idén is megtartották az iskola egyik legnagyobb
kaliberű eseményét, a Filmfesztet. Számomra a Filmfeszt talán az egyik
legizgalmasabb és legjobban várt program minden évben. Egyrészt a film jó
dolog, másrészt, ha olyan emberek vágnak filmkészítésbe, akiket ismersz, akkor
még jobb. Hát, az idei filmfesztivál azért lehetett volna jobb is.
Kevés film volt tavalyhoz képest, és bár
nincsenek olyan nagyon éles emlékeim az előző évről, csak kevéssé emlékszem a
filmekre, de idén még egy kicsit gyengébb volt a felhozatal, tisztelet a
kivételnek. A mostaniak közt is voltak jók, de a tavalyi jobbakat ezek
általában nem közelítették meg. Az esemény hangulata ennek ellenére kellemes
volt, jó érzés volt látni, miként árasztották el az Urániát az E5vösösök, és
miként bővült újból néhánnyal az iskola önjelölt fotósainak száma. (jó, igaz,
valahol el kell kezdeni.) A zsűri tagjai idén is neves, a filmszakmában jártas
emberek voltak, döntéseikkel csak elégedettek lehetünk. Az esemény
műsorvezetője is a különlegesnek mondható, Szirmai Gergely, talán a leghíresebb
magyar vidóblogger látogatott el hozzánk. Vele kapcsolatban vegyesek voltak a
legtöbbek érzései, nekem is. Tisztelem munkásságát, én viccesnek is tartom, a
legtöbb videóját láttam, bár én igazából jobban örültem volna annak, hogyha az
egyik iskolatársamat láthatom a színpadon brillírozni, de így se sikerült
rosszul. Sokan azonban a végletekig
mentek vele kapcsolatban, van a rajongásnak egy szintje, ami már tényleg
túlzás. Ám az se túl jó, ha valaki azért utálja és szólja le, mert túl
populáris az ő, az átlagnál fejlettebb ízlésénél. Megpróbáltam mindegyik idei filmről írni egy
pár sort, mondhatni kritikát, de azért egyelőre nem bátorkodom így hívni, előre
félek, hogy Gergely Károly megver a folyósón, ha lehúzom a filmjét. Amúgy meg teljesen mindegy, hogy én itt mit
írok le, mert a lényeg az E5vös filmfesztivál filmjeinél mindig az marad, hogy
a készítő kicsit kóstolgassa a filmkészítés világát, és az, hogy mi mozivásznon
láthassuk az osztálytársainkat színészkedni.
Korrekció:
Rögtön az első film felelevenítette a
filmfesztivál legnagyobb kérdését az alkotók részéről: „Tudok-e egy komoly
filmet csinálni, amit a közönség is értékelni fog, avagy maradjak a jól bevált
komédiánál?”. Van minden évben egy-két bátor alkotó, aki megpróbál komoly
mondanivalójú filmet, drámát készíteni. Ezeket a próbálkozásokat nagyra kell
értékelni, mert egy egyszerű kis vígjáték forgatókönyvének kitalálása és
megvalósítása nem annyira nehéz, mint egy komolyabb történeté. Viszont ezt a kérdést az alkotó mindenképp
döntse el, mielőtt nekilát a filmnek, mert ha ő nem dönti el, akkor miképp
dönthetné el a közönség? Ez az eset állt fenn a Korrekció című filmnél, ami Gábor Bence alkotása. Őszintén
megmondom, hogy így négy nap után már nem is tudok visszaemlékezni eléggé a
filmre, mert nekem annyira zavaros volt, és YouTubeon se találtam meg. Az ezek után következett rövid
kérdezz-felelekből jobban megismertem a filmet, mint abból, amit a vásznon
láttam. Az, hogy ez a film arról szólt, hogy nincsenek véletlenek, nekem nem
tudott átjönni. Éreztem benne egy kevés Eredetet, de egy kevésbé ismert filmet,
a Sorsügynökséget mindenképp, bár ez lehet, hogy csak véletlen egybeesés. Nem
tudom azt az elméletem elvetni, hogy Gábor Bence, aki iskolánk egyetlen
rappere, sokat nézett gengszter rap klipeket, mert az egész képi világ és a
választott helyszínek nagyon emlékeztetnek azoknak a világára. A rendező
tavalyi filmjére visszaemlékezve fejlődés tapasztalható. Ha ehhez képest is lesz fejlődés jövőre,
akkor a következő filmje kifejezetten jó lesz, csak több időt kell rá szánnia.
Hídavatás:
Tóth Eszter
és Herczog Noémi filmje szerintem az idei filmfesztivál egyik legjobb alkotása volt.
Ők eldöntötték, hogy komoly filmet fognak csinálni, és sikerült is.
Megpróbáltak egy Arany János balladát, a Híd-avatást filmre vinni, szerintem
sikerrel. Nem jegyeztem meg, hogy honnan ollózták össze a szövegkönyvet, de
részben természetesen a versből, és a mű ismeretében biztos még jobban tetszett
volna. Most elolvastam, és megértettem a film elején a szerencsejátékos részt
is, mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el. Tetszett, hogy sikerrel adtak át
filozofikus gondolatokat egy ilyen rövidfilmben. A színészi játékok is jók
voltak, a főszereplő Töll Konrád a legjobb színésznek járó díjat is átvehette
volna, ha ott van. Egy dolgot jegyeznék meg, talán kicsit lassabban haladhatott
volna az egész történet, az én gyenge és lassú agyamnak kissé nehéz volt ilyen
gyorsan felfogni, bár lehet, hogy ez tényleg csak az én hibám.
Gyilkos
Jeff:
Kifejezetten szórakoztató volt Lászay Péter filmje. Az elején a cím
leeső betűi egyből megadták az alaphangulatot.
Szeiman tanár urat kitűnően be lehet vetni gonosz szerepekben és
akcióhősként is, bár én nagyon szívesen látnám őt más típusú karakterben. Több
filmnek is tetszett a zenéje, de ennek kifejezetten, jól illett a történethez. Az operatőr díjat is kapott, és ő volt az
első, akinél észrevettem, hogy játszott a fesztivál kijelölt témájával, a fénnyel,
mikor a sötét pincében találkozott össze Jeffel az egyik ügynök. Igaz, egy
filmben akkor is szerepet kap a fény, ha nem akarod, mert fény nélkül nem
nagyon lehetne filmet készíteni.
Burkus a
fényben:
Dóczy
Botond filmje
egyedi a Filmfesztiválok történetében, legalábbis azokéban biztos, amelyeken én
részt vettem, mert én még nem láttam animációs filmet itt. A legszebb rész a
kolbász volt. Ott nekem kicsordult a könnyem is, bár nem tudom, hogy azért,
mert olyan vicces volt, vagy azért, mert olyan megható. Ha jobban belegondolok,
ez a film sokkal komolyabb kérdéseket boncolgatott, mint a Hídavatás. A Menny, a Pokol és a kolbász hármasa került
szembe egymással, és Burkus, aki nem mellesleg a legjobb női főszereplő lett,
természetesen a kolbász mellett dönt. A film kifigurázza a magyarságot, melynek
legtöbb tagjának egy kolbász mindennél többet ér. Egy jó Csabaiért én is
kikeresztelkednék. Szívesen találkoznék még egyszer Burkussal és a kolbásszal.
Mindenképp legyen folytatás! Követeljük.
Mester és
tanítvány:
Heppes Áron
és Váncza Kristóf filmje a Hídavatás mellett a másik kedvencem. Ezt a filmet sajnos nem
is szidhatom, mert a Heppes Industries is forgalmazói között van és tudom, hogy
aki kikezd A Céggel, az megütheti a bokáját. „Az életben azért vannak nehézségek,
hogy leküzdjük őket, erre a legjobb mód az alkotás.” Ez a filmben elhangzó
egyetlen mondat, és akár a fesztivál szlogenje is lehetne. Különben jól
összeválogatott zenei aláfestéssel ellátva tekinthettük meg a művet. A film
több szempontból is különleges élmény. A legfontosabb, hogy megismerhetjük
Váncza Kristóf hatalmas ruhatárát, sőt, több Váncza Kristófot is láthatunk
egyszerre. Ez a való életben olyan mértékű gyönyör lenne, hogy azt elmondani se
lehet, nem is merem elképzelni. Emellett megismerhetjük azt az új filmes
nyelvet, melyet a kamera ugrálásával hoztak létre, és használták a filmfeszt
témáját, mikor Heppes Áron árnyékát láthatjuk, de ami a legfontosabb, vicces.
Ha valaki nem volt ott a fesztiválon, akkor ezt a filmet nézze meg YouTubon, mert
szerintem megéri. A film a legjobb ötlet díját is megkapta. (Majdnem csak ez
van fent a neten. Mindenkinek ajánlom, aki a jövőben indul, hogy utána töltse
fel valahova, mert elég nehéz egy megtekintés után, emlékekből írni róluk.)
Igaz, sajnos a Szirmai Gergellyel való beszélgetésük nem lett felvéve, mert az
érdemelne egy külön bekezdést itt. Ezt a
filmet mégiscsak talán egy Paulo Coelho idézet írná le a legjobban:
„A fény harcosa (...) tudja, hogy minden csata
során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki.
Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságukért harcoljon.
És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a
szeretetét. A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ezért a harcos
csak olyasmiért teszi kockára a szívét, amiért érdemes.” Igen, ez Váncza Kristóf és Heppes Áron, a
fény harcosai.
Bölcsészek 2 – Petrinszky szerelme
Elérkeztünk az utolsó filmhez, mely emellett a
fesztivál legjobb filmje díjat érdemelte ki. Itt is szponzor a Heppes
Industries, sőt a főszerkesztőm, Gergely Károly rendezte, úgyhogy itt se
lehetek őszinte, bár sajnos úgysincs túl sok lehúzni való benne. Az operatőri munka nagyon rossz, de ezt a
rendező is kimondta nyíltan, nincs rejtegetni valója. Kapitány Frigyest most
alaposabban megismerhettük, mint színészt, és kiérdemelten kapta meg megosztva
a legjobb férfi főszereplő díját. A szövegkönyv volt a legjobb a filmben,
leginkább Frici szövegei, csak gratulálni tudok hozzá. Felettébb mókásnak mondhatóak, bár ha nem
szöveggel van, talán még jobb. Igazából azért nem tetszett annyira az összkép,
mert ha vicces is, akkor is látszik rajta, hogy elég igénytelenül lett
megcsinálva. Beke István szerepeltetése teljesen indokolatlan és enyhén
hatásvadász, de hát a kapcsolati tőke, mint tudjuk, nagyon fontos, és ezt is
meg kellett mutatni a filmben. A végén a csattanó kifejezetten jól sikerült, és
még egyszer Plútót is „hallhatjuk”.
Így, hogy átgondoltam az összes filmet, lehet,
nem is volt annyival rosszabb ez a Filmfeszt a többinél. Remélem, jövőre is
lesz, nagyon jó, hogy az iskola, illetve diákjai ilyet szerveznek. Igaz, hogy
ott is megköszöntük nekik, de még egyszer köszönjük meg minden szervezőnek,
támogatónak, az Urániának, a zsűrinek, a készítőknek és magunknak, hogy van egy
Filmfesztje az E5vösnek, mert nem tudok még egy iskolát mondani, ahol hasonló
lenne. Még én is írhattam egy ilyen épületes cikket az egészről.
Itt kezd el felfelé ívelni újságírói pályafutásom.
Végh Bálint
szeretünk Bálint. szép vagy, mint egy sajt.
VálaszTörléselég unalmas és szürke stílus... azt hittem tud ennél jobbat is.
VálaszTörlésoh, milyen megosztó személyiség vagyok!
VálaszTörlés