2015. november 13., péntek

Szösszenet két előadásról

Neked is vannak előítéleteid

Pénteken reggel óta a világról alkotott képünk is más Pénzes Júdának köszönhetően, aki egy mozgalmas és izgalmas előadással mutatta be a gyűlöletbűncselekmények világát.

8:30-kor megérkezik az előadó, előveszem a jegyzetfüzetemet, amit nem fogok tudni használni: széttolja a padokat és előrehív minket egy körbe. Kártyákat oszt ki, az enyémen ez áll: 15 éves kínai menekült fiú, még nem tud magyarul, szeret tanulni. A játék a következő: az előadó állításokat mond, például: nem okoz problémát a hivatalos ügyek intézése. Vagy: Nem bámulnak meg az emberek az utcán. Én, jelenleg kínai menekült fiú, ha úgy érzem, igaz rám az állítás, előrelépek, ha nem, a helyemen maradok. A kör közepén egy sál van, az van a legjobb helyzetben, aki a végén eléri.
Az előadás végig interaktív, például el kell döntenünk egyes bűncselekményekről, hogy gyűlöletbűncselekmények-e, csoportokban dolgozunk, aztán bemutatjuk, mire jutottunk, viták alakulnak. Végül beszél az Amnesty Internationalről, arról, hogy hogyan jelentkezhetünk, ha önkéntesekedni akarunk.
Örül a csokinak, azt mondja, jön máskor is.

Még egy kis menekülttéma

Tesfay Sába előadása: Az eritreai menekültek

10:30, az előadó bejön, bemutatkozik. Apai ágon eritreai, kulturális antropológus. Profilból úgy néz ki, mint egy kis trópusi madár.
Mesél Eritreáról, hogy milyen népcsoportok lakják, a történelméről, végül az onnan jövő menekültekről. Magyarországon nem maradnak eritreai menekültek, mondja, mert itt nem ismernek senkit, inkább olyan országokba mennek, ahol már élnek rokonaik. Például egy lány, akivel a bicskei menekülttáborban találkozott Svédországba, akart menni hozzátartozókhoz, de amikor a buszon utazott és ellenőrizték, látták, hogy nincsenek rendben a papírjai, ezért visszaküldték Magyarországra. A lány nem akar itt maradni, célja még mindig az, hogy Svédországban éljen.
Az utolsó húsz percben egy filmet nézünk Eritreáról. Ez azért nagy dolog, mert nem lenne szabad Eritreában filmet forgatni. Az újságírók készíthetnek interjúkat politikusokkal, de nem tehetnék meg, hogy felveszik az embereket az utcákon.

Taps, csoki, puszi, mindenki siet ebédelni.

Novák Réka 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése