Neked is vannak előítéleteid
Pénteken reggel óta a világról alkotott képünk is más Pénzes Júdának
köszönhetően, aki egy mozgalmas és izgalmas előadással mutatta be a gyűlöletbűncselekmények
világát.
8:30-kor megérkezik az előadó,
előveszem a jegyzetfüzetemet, amit nem fogok tudni használni: széttolja a
padokat és előrehív minket egy körbe. Kártyákat oszt ki, az enyémen ez áll: 15 éves kínai menekült fiú, még nem tud
magyarul, szeret tanulni. A játék a következő: az előadó állításokat mond,
például: nem okoz problémát a hivatalos
ügyek intézése. Vagy: Nem bámulnak
meg az emberek az utcán. Én, jelenleg kínai menekült fiú, ha úgy érzem,
igaz rám az állítás, előrelépek, ha nem, a helyemen maradok. A kör közepén egy sál
van, az van a legjobb helyzetben, aki a végén eléri.
Az előadás végig interaktív,
például el kell döntenünk egyes bűncselekményekről, hogy
gyűlöletbűncselekmények-e, csoportokban dolgozunk, aztán bemutatjuk, mire
jutottunk, viták alakulnak. Végül beszél az Amnesty Internationalről, arról,
hogy hogyan jelentkezhetünk, ha önkéntesekedni akarunk.
Örül a csokinak, azt mondja, jön
máskor is.
Még egy kis menekülttéma
Tesfay Sába előadása: Az eritreai menekültek
10:30, az előadó bejön,
bemutatkozik. Apai ágon eritreai, kulturális antropológus. Profilból úgy néz
ki, mint egy kis trópusi madár.
Mesél Eritreáról, hogy milyen
népcsoportok lakják, a történelméről, végül az onnan jövő menekültekről.
Magyarországon nem maradnak eritreai menekültek, mondja, mert itt nem ismernek
senkit, inkább olyan országokba mennek, ahol már élnek rokonaik. Például egy
lány, akivel a bicskei menekülttáborban találkozott Svédországba, akart menni
hozzátartozókhoz, de amikor a buszon utazott és ellenőrizték, látták, hogy nincsenek
rendben a papírjai, ezért visszaküldték Magyarországra. A lány nem akar itt
maradni, célja még mindig az, hogy Svédországban éljen.
Az utolsó húsz percben egy filmet
nézünk Eritreáról. Ez azért nagy dolog, mert nem lenne szabad Eritreában filmet
forgatni. Az újságírók készíthetnek interjúkat politikusokkal, de nem tehetnék
meg, hogy felveszik az embereket az utcákon.
Taps, csoki, puszi, mindenki siet
ebédelni.
Novák Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése